Prisoner of Ice

Talán nem túlzás azt állítani hogy H.P Lovecraft az amerikai horror zsáner legkiválóbb művelője. Nos, az Infogrames egykor szebb napokat megélt fejlesztő/kiadó vállalat 1995-ös munkája a Prisoner of Ice fent említett író művei alapján alkotott meg egy olyan horrorisztikus kalandot ami méltó örököse a Shadow of the Comet-ben lefektetett alapoknak.

A játék megjelent DOS, Windows, Mac OS, Sega Saturn valamint Playstation platformokra, és a kiváló grafika/hang csak CD-ROM médiumon fért csak el. A konzolos verziók 1997-ben jöttek ki, a PSX kiadás pedig csak Japánban került a polcokra.

A POI története habár erősen a fikció kategóriába sorolható, nem nélkülözi a valós történelmi alapot, hiszen a 2. világháború előtti (1937) időkben játszódik. Egész pontosan az Anktarktiszon. Főszereplője az amerikai hírszerző tiszt Lt. Ryan akit a HMS Victoria nevű Brit tengeralattjáróhoz küldenek egy különleges terepmunkára.

Történet

Hamar kiderül a bevezetőből, hogy a HMS Victoria egy különös rakományt hordoz magával. A tengeralattjárót támadás éri, amiben megroncsolódnak a rakományok, minek hatására elszabadul egy rémisztő szörnyeteg, és a teljes legénységet lebénítja. Némi kutatás után Ryan rájön, hogy ez nem egy egyedi elszeparált eset, ugyanis a németek szánt szándékkal kutatják fel és manipulálják ezeket a lényeket, amiket csak a "jég foglyai"-nak hívnak (innen a játék és a történet címe).

Habár a POI nem a Call of Cthulhu 1993-as játék folytatása, körülbelül a történet felénél össze lehet futni Parkerrel és a két sztori némiképp összefonódik.

A történet végén többféle befejezés közül lehet választani, habár nincs sok különbség köztük.

Játékmenet

A motor elég jól meg van írva, néhány apró - ám bosszantó - dolgot leszámítva. A történet eléggé szkriptelt, ritkán vagy talán egyáltalán nincsenek benne alternatív utak, megoldások (csak egyszer vittem végig). Természetesen a játék a jól bevált point and click (mutass és kattints) kezelő felületet adja a játékos kezébe. Rengeteg kisebb feladványt kell a történet során megoldani, némelyik egyértelmű de többségében kihívással teliek (egészen a frusztráló kategóriáig).

Összesen két dologból áll az irányítás: Bal kattintással tárgyakkal lépsz interakcióba, a jobb kattintással megvizsgálsz tárgyakat. A felület letisztult, nincsenek zavaró feliratok, dobozok, felesleges sallang, a játéktéren és a karaktereken van a hangsúly.

Összességében látszik az előrelépés a korábbi Infogrames játékokhoz képest, de talán a nehéz rejtvények, vagy a hanyag szkriptelés miatt én csak közepesre értékelem a játékmenetet. A történet és hogy mi sül ki ebből az egészből jobban lekötött, mint kvázi játszani vele.

Grafika/Hang

A hátterek véleményem szerint szépen ki vannak dolgozva, és minden bizonnyal digitálisan feljavított kézirajzok. Nincs a játékban scroll, tehát a helyszínek között hirtelen van váltás. Vannak benne érdekes perspektívából megrajzolt helyek, de persze mindig oldalnézetből látjuk a cselekényt.

A karakterek 3D renderelt figurák. A modellek és animációk többnyire jók, beleillenek a háttérbe és érdekes elegyet/kontrasztot alkotnak.

A párbeszédek alatt szinkron is van, ami nagy plussz, habár tény hogy némely elég amatőr. A hangok és zenebona illeszkedik a játék hangulatához.

Végítélet

Minden összevetve talán a pozitív kvalitások kiegyensúlyozzák a játék hiányosságait. Én egyszer végigvittem, igaz egy idő után leírással. Talán eljött az ideje újra előszedni így jópár év távlatából, de legalábbis megnézni egy végigjátszás videót. Ha felkeltette az alaptörténet a kiváncsiságodat mindenképp ajánlom - "alkalmi érdeklődők" viszont tartózkodjanak tőle :)