Az egyik legritkább Commodore Businness Machines számítógép, a "hordozható" (~1,5 kg) Commodore LCD modell volt. Nagyon kevés készült belőle, és azok sem kifejezetten kereskedelmi célból. Annak ellenére, hogy nevében hasonlít a C64 modellhez, technikai oldalról eltérő, és nem is igazán kompatibilis vele. 1984-ben került bemutatásra a januárban megrendezett Consumer Electronic Show-n (CES) kiállításon.
Habár messze a legismertebb Commodore gép a 64-es volt, előtte és utána is jelentek meg figyelemre méltó modellek.
Sőt, olyan példákat is fel lehet hozni, amikor egy gép nem jutott el a kereskedelmi forgalmazás fázisba, hanem mindvégig prototípus maradt (pl. Commodore LCD).
A Commodore 65 (szokták C64DX-nek is hívni) egy bizonyos Fred Bowen nevéhez fűződik, az ő vezetése alatt készült a gép 1990-91 között. Később a projektet a Commodore International vezetése lemondta. Érdekes megjegyezni, hogy valójában a cég 1994-es megszűnéséig rengeteg prototípust eladtak kereskedelmi csatornákon, így valóban vannak olyanok akik rendelkeznek ezzel a típussal.
Elméletben van egy olyan megoldás, hogy bizonyos Commodore kazetta image fájlokból (T64, PRG, P00) újra magnó kazettás változatot lehet felvenni.
Ehhez szükség lesz - PC-n kívül - egy legalább mono kazettás legjátszóra, aminek van jack bemenete. Kösd össze egy erre megfelelő kábellel a hangkártyádat és a lejátszót (hangszóró ki / mikrofon be). Minél jobb minőségű eszközökkel dolgozol annál jobb eredmény érhető el.
Állítsd a Windows-ban, közel maximálisra a hangerőt (te nem fogod hallani, mivel a kazettás magnóba van bedugva)...
A Commodore 64 dedikált zenei processzort alkalmazott, mely chip (SID) kialakításában nem elsősorban technikai szakemberek szempontjai érvényesültek, hanem professzionális zenész kollegák segítették megalkotását. Ennek megfelelően - a kevés hangsáv és más "gyenge" paraméterek ellenére, - a 80-as évek konzoljai és számítógépei között a legkiemelkedőbb zenét és hang effektusokat tudta produkálni.
A C64 zeneszerzők egyaránt voltak programozók és zenészek, a szubkultúra meghatározó részei. Egyre kifinomultabb assembly tudásuk lehetővé tette a SID chip határait feszegető minőségű zene életre keltését. Közülük sokan (mint pl. Rob Hubbard, a Rasputin zenéjét is szerző), saját tracker programokat is írtak, sőt még a SID chip hackelésével hangmintákat, digitalizált hangokat vagy emberi beszédet is tudtak kelteni.
A cikkünk bemutatja a HVSC kollekciót, valamint a SID Playert. Segítségükkel újra felfedezheted - vagy épp megismerheted - a C64 zenei világát.
A VIC-20 egy 8-bites otthoni számítógép volt, a Commodore Business Machines vállalat második kereskedelmi forgalomban kapható masinája. 1980-tól lehetett beszerezni, és a szériát egészen 1985-ig fejlesztették, utána már nem gyártottak többet belőle. A Commodore PET volt az elődje, és a még népszerűbbé váló Commodore 64-es modell vált az utódjává. Már a VIC-20 is eléggé el tudott terjedni, az első gép volt amiből több mint 1 millió talált gazdára. Megjelenésekor 299.95 dollárt kóstált.
