A Szilikon völgy vállalatai minél hamarabb be akartak törni a személyi számítógép iparba. Az Atari, aki inkább játékgépeiről híresült el, elkezdett két gépet is tervezni a 70-es évek végén. A 400-as modellt játékgépnek szánták, míg a nagyon hasonló, de bővíthető és kicsit jobb paraméterekkel rendelkező 800-ast teljes értékű számítógépnek. Ezzel a két géppel indult el a cég számítógépes termékvonala.
A 400-as végül 1979 Novemberében került kereskedelmi forgalomba, a megfizethetetlennek tűnő 549.95 dolláros áron. A "futurisztikus" dizájn, és a műanyag membrán billentyűzet, valamint az eprom kazetta olvasó tette egyedivé. Az első gép volt ami egyedi co-processzort kapott. Óriási ugrás volt mind a vállalat, mind a teljes ipar számára. Habár a gépet eredetileg gyermekbarátra alakították ki, nem korlátozódott csak erre a korcsoportra a használata. Igazi otthoni gép vált belőle. A gépet 1982-ig gyártották, ez után újabb modellekkel jelent meg az Atari.
A tevezőcsapat tagja volt Jay Miner is, aki karrierje későbbi időszakában a Commodore Amiga 1000 gép tervezési munkálataiban is részt vett.
A gép bekapcsolása után egy egyedi fejlesztésű program indul el a Notepad (jegyzettömb). Minden más programot kazettáról lehet betölteni. A kazetta behelyezése után a program minden extra művelet elvégzése nélkül azonnal elindul. Sok játék, elhíresült arcade játék átiratok (klónok) voltak, de akadt néhány egyedi is. Néhány példa:
- Centipede
- Pac-Man
- Missile Command
- Defender
- Donkey Kong
A központi processzor egy MOS Technology 6502 volt, ami 1.79 Mhz-en működött. Eleinte 8, majd 16 KB belső memóriával volt a gép felszerelve + 10 KB ROM. A megjelenítéshez egyaránt lehetett RGB monitort, vagy televíziót is használni. Az IO portok között akadt még ugye a kazetta bemenet a gép közepén, az Atari SIO port, és 4 kontroller port amire a szokásos atari joystick és más irányítók voltak köthetőek.
A 4 másodlagos processzor adta a gép lelkét, egyediségét és igazán fejlett játékközpontú mivoltát:
- ANTIC (scroll, sprite-ok, és videó)
- CTIA / GTIA (színek, sprite-ok, ütközés vizsgálat)
- POKEY (időzítő, hang, billentyűzet, soros IO)
- PIA 6810 (IO, és a 4 irányító port)
Természetesen nem lett volna igazi otthoni számítógép ha nem lehetett volna programozni is rajta. A Microsoft Basic-et licenszelték ehhez, és külön kazettán lehetett kapni/betölteni. A szöveges üzemmódban 40 x 25 karakter fért el a képernyőn, ami habár nem túl sok, az amatőr felhasználók örömmel fogadták.
Többféle grafikus felbontást is kínált a gép, a legnagyobb közülük a 320x192 pixeles volt. A paletta 16 színt felhasználását tette lehetővé, de 8 különböző árnyalatban! Tehát ez összesen 128 különböző színt jelentett. Sőt, a GTIA chip-el szerelt gépeken (a CTIA-t cserélte le), ez a szám 256-ra lett kibővítve.
A hang generáló chip nem volt túl fejlett, leginkább az IBM-PC féle internal speaker szintjét ütötte csak meg.
Biztonság
A Federal Communications Commission (FCC) előírta, hogy a jel elfolyás a televíziós frekvencia tartományban a minimálisra kell csökkentetni. Mivel az Atari gépekben televíziókban is használatos áramköröket is tartalmazott így rá is érvényes volt az előírás. Ezért fordulhatott elő, hogy a gép ilyen nagy, és tömör lett, hiszen a belsejében rengeteg alumínium árnyékolót kellett beépíteni. Ez természetesen túl komplex és drága gépet eredményezett. Az FCC előírások miatt nagyobb lyukak sem lehettek a borításon, például bővítő helyek/kártyák számára. E miatt kénytelen volt az Atari egy olyan saját soros IO buszt tervezni, amire láncban több különböző gépet is rá lehetett kötni (jobb oldalon található).
A két belső bővítőhely is az alumínium borítás alatt kapott helyet, így a bővítéshez szét kellett szerelni a teljes borítást.