A Sega negyedik generációs konzolja 1988 Októberében jelent meg, és az utolsó változatait 1997-ig lehetett kapni. Nagyjából 40 millió hardware talált gazdára. A játékgépnek két neve is van, míg Észak-Amerikában Genesis néven jelent meg, úgy a PAL régióban az eredetileg kitalált Mega Drive néven futott. Ennek oka, hogy az USA-ban már be volt jegyezve a Mega Drive név. A tervezési fázisban kódneve "Mark V" volt.
A Sega harmadik gépe, a Sega Master System utódja, és azzal visszafelé kompatibilis. A konzol háború elején óriási előnnyel indult, a 16bit-es korszak előfutára volt. Japánban csak kisebb sikereket tudott elérni, hisz ott az NEC gépje a 16 bites PC Engine már eléggé elterjedt volt. A Sega sokféle új játékkal és kiegészítővel próbálta az eladásokat feltornázni, online szolgáltatások, sőt még egy olyan kütyü is megjelent amivel telefonos üzenetrögzítőnek is át lehetett a MD-ot alakítani. Az erős kezdésnek köszönhetően 1992-ig a 16bites konzolok piacán 60%-os részesedést sikerült elérnie. Hosszú időre sikerült elhódítania a piacot a Nintendo-tól, mivel a marketing során próbálták a gépet menőbbnek bemutatni. A legszélesebb rétegeket próbálták megfogni, a Sega játékok sokkal kevésbé voltak család barátok, sok (akkoribban realisztikusnak számító) erőszakos téma jelent meg. Emiatt kénytelenek is voltak saját értékelő rendszert felállítani, és a dobozon feltüntetni az ajánlott korosztályt.
A géphez mellékelt játék egy arcade átirat, az Altered Beast volt. Később ezt felváltotta a Sonic the Hedgehog, egy hihetetlenül pörgős platform játék, melynek főszereplője egy kék színű sündisznó volt, aki hosszú időre a Sega egyfajta jelképévé vált.
Kontroller, perifériák
Kétféle irányító is kapható volt a konzolhoz, a szokásos iránygombokon felül egy Start és A, B, C gombok voltak az alapváltozaton. Később egy 6 speciális gombbal felszerelt változat is megjelent. Ezt azonban a legtöbb játék nem igazán használta ki, sőt saját véleményem szerint eléggé nehézkessé tette az irányítást / annak megtanulását. A 6 gombos irányító főleg verekedős játékokhoz készült, hiszen a játéktermi arcade játékok is ilyen kiosztást használtak (pl. Street Fighter). A Start gomb a játék kezdéshez, "tovább" gombként és a játék közben pillanatálljként funkcionált.
Az egyik kevésbé ismert és nem túl sikeres periféria a Sega Activator volt. Harcművészet szimulációhoz lehetett használni. A földre helyezhető érzékelő közepén állva, érzékelte a játékos mozgásait (láthatatlan infravörös lézer nyalábokat használt). A kütyü megbízhatatlan volt ha a plafon nem volt egyenletes, vagy valami külső tárgy leárnyékolta (pl. plafonra szerelt ventillátor lapátja, vagy egy mozgó lámpabúra). Ennek ellenére a legtöbb verekedős játék támogatta a perifériát.
A többjátékos módhoz az EA és a Sega is megjelent különböző multitap kiegészítővel (egymással kompatibilisek voltak). Ezekkel legfeljebb 4 kontrollert lehetett a géphez csatlakoztatni.
A Power Base Converter lehetővé tette, hogy a Master System kiegészítőit lehessen a géppel használni.
Kiegészítők
A Mega-CD az alapgéphez csatlakoztatható CD olvasó. Főleg azért volt hasznos, hogy a fejlesztők a játékokhoz több grafikai, hang és egyéb adatfájlokat tudjanak használni. Összehasonlításképp egy hagyományos eprom játékkazetta 8 - 16 megabit adatot tudott tárolni, szemben a CD 640 MB-ot!
A 32X a gépet két teljes értékű 32bit-es processzorral látta el, és a grafikai megjelenítést, az elérhető színek számát javította fel drasztikusan. Sajnos az amúgy is nehezen programozható alapgép így még nagyobb fejtörést okozott a lelkes játék fejlesztőknek, és nem sok játék használta ki igazán az erejét. A Doom és Star Wars Arcade viszont csak rávett kb. fél millió játékost hogy beszerezze.
Hardware felépítés
A gép elsődleges processzorja egy 16/32-bites Motorola 68000. A maximálisan megcímezhető memória 16 MB, és a kicsike 7.61 Mhz-en ciripel a PAL konzolokon. Ezen felül ezt kiegészíti egy - jól bevált - Zilog Z80 másodlagos CPU elsősorban a Master System-el való kompatibilitás elősegítésére.
Az alapmemória mérete 64 KB, amit szintén ennyi videó memória egészít ki. Utóbbit a VDP (Video Display Processor) használja kizárólagosan. A Z80-as 8 Kb RAM-ot használ, de ezt a 68000-es procival közösen ugyanabban a címtárban.
A megjelenítéshez 512 színből álló palettát használ, a képernyőn egyszerre 64 vagy 183 szín lehet (tehát kétféle mód érhető el, utóbbi valójában variánsokat tárol plusszban).
Támogatott felbontások mind a PAL, és NTSC régió gépeiben (játék állítja be):
- 256x224
- 256x448
- 320x224
- 320x448
A hang előállításról egy népszerű Yamaha YM2612, 5 csatornás proci, és egy Texas Instruments SN76489 programozható hang generátor gondoskodik.
Változatok
Rengeteg cég licenszelte a gép technológiáját (az olcsó nem hivatalos klónokról nem is beszélve). Íme a teljes lista:
- Mega Drive 1, 2 (Japán régió)
- Mega Drive 1, 2 (PAL régió)
- Sega Genesis 1, 2, 3 (USA)
- Sega Genesis 3 (USA)
- Sega Multi Mega
- Sega Nomad (kézi változat)
- Sega Firecore
Játékok
Többségében pénzbedobós arcade sikerjátékok átíratai, verekedős, sport és platform játékok jelentek meg a konzolra. Ezen felül az életciklusa végén még 3D játékok is megjelentek rá. Érdekesség, hogy a Sega a sport játék címét mindig egy híresség nevével látták el, és ezzel sikeresen növelték is az eladásokat.
