Ez egy elég korai videójáték konzol, de már második generációsnak tekinthető, elődje az Atari Pong volt, utódja pedig az Atari 5200. Már a nevéből is sejthető, hogy az Atari Inc. dobta piacra, 1977 Októberében, és egészen 1983 Októberéig lehetett kapni. 30 millió példány talált gazdára, ami elég jelentős. Egy új szemlélet indult útjára, a beépített játékok helyett ún. cartridge-ot (eprom játékkazetta) használt, az első ilyen típusú gép a Fairchild Channel F volt, mégis az Atari híresült el róla. Eredetileg Atari VCS (Video Computer System) néven árulták, később ragadt rá a 2600. Megjelenésekor 199 amerikai dollárt kértek érte.
A gép kinézete kockás, a kor szellemének megfelelően "futurisztikus", és természetesen műanyag borítású. Négy darab fém kallantyú van a tetején, középen pedig az ominózus játékkazetta bemenet. A kallantyúk közül a bal szélsővel lehet ki-be kapcsolni a gépet, a töle jobbra lévők szerepét tulajdonképpen az adott játék határozza meg, de az eredeti elgondolás szerint a nehézségi fokot, a játékosok számát stb.. hivatottak átállítani a játékokban. Maximum 2 Joystick köthető rá, megjelent hozzá kormány, fék/pedál, billentyűzet, és egy Trak-Ball nevű periféria is.
Az első kereskedelmi játék a Combat volt, amit a géphez mellékeltek is! A legnépszerűbb játék azonban a Pac-Man volt ezen a gépen, 7 millió darabot adtak el belőle. Később etiketté vált, egy új gép megjelenésekor hogy portolják vagy megírják nulláról rá a Pac-Mant. Pl.: John Carmack, az ID Software vezető programozója 1991-ben IBM PC-re írta meg - igaz ő már 3D megjelenítéssel! :) Benne volt a Wolfenstein 3D nevű játékuk egyik titkos bónusz pályáján is. Nincs olyan gép amin ne futott volna legalább egyszer Pac-Man... Ahogy telt az idő, egyre szebb és kevésbé "kockás" kinézetű játékok jelentek meg rá, még több szín, több részlet. Azonban ez a széria eléggé korlátozva volt a hardware alacsony teljesítménye miatt.
Egy másik nagyon népszerű játék a Pitfall volt. Ez egy képernyőkre osztott oldal nézetes platform játék volt. Egy dzsungelben kellett túljutni az akadályokon, és nem szabadott ütközni a képernyőn lévő állatokkal. Igen nehéz ügyességi/akció játék volt, igazi kihívás.
Az Atari eleinte nem engedte, hogy a programozók (8-bit Assembly-ben írt!) játékaikban feltüntessék nevüket. Továbbá egyesek úgy látták az Atari saját játékai elég unalmasak, és sablonosak. Ezt elégelte meg egy az Atariból kivállt csoport, és saját játék szoftver fejlesztő céget alapítottak Activison néven. Játékaik valóban újszerűek, jövőbemutatók voltak. Valójában ők írták a sikerjátékokat erre (és sok más későbbi) gépre!
A gépet egy MOS 6507 processzor (1.19 Mhz) hajtja, ami egy módosított 6502 tulajdonképpen - olcsóbb volt az előállítása. Ezen felül egy MOS Technology 6532 is helyet kapott benne a RAM és I/O feladatok ellátására, valamint egy Atari saját fejlesztésű TIA nevű chip (Television Interface Adaptor). A korai verziók még egy CMOS chip-et is tartalmaztak, de később újratervezték, és megváltak tőle. A gép elég lassan készült el, közben az Atari gazdát cserélt a Warner Communication-s személyében - ami felgyorsította az utolsó fejlesztési stádiumot. A gép sikerét növelte Jay Miner akinek sikerült a "fél-szekrény" méretű TIA rendszert egy kis chip-be építeni! 1977-es megjelenésekor már kb. 100 millió amerikai dollárt fektettek a projektbe. Eleinte sokáig versengett a Channel F-el, és árverseny kezdődött. A Channel F készítője a Fairchild nem hitt a videójátékok jövőjében, és felkínálta megvételre a céget az Atari-nak. Megköttetett az üzlet.
Sok kritika érte a gép Joystick-ját, mivel használata kényelmetlen volt, és könnyen tönkrement az elektronika. Maga a 2600 gép sem bizonyult teljesen megbízhatónak, főleg az 1980-ban megjelent példányok valamiért nagyon sűrűn meghibásodtak. Szervizelésük drága volt, az Atari nem volt teljesen felkészülve.
Erről a gépről naphosszat lehetne anekdotázni. Röviden összefoglalva: A fejlett 8-bites árkád játékok előfutára volt, több generáció első játékgépe!
